Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


II. KÖRÖZÉST ADTAK KI NÓGRÁDI ZSOLT ELLEN, LETARTÓZTATTÁK AZ APJÁT

Nógrádi Zsolt:
Itt kerültem kapcsolatba Dékány Istvánnal és a Pócsa Lászlóval, akiknek később szerepük lesz. Ők mindketten az Energol főszereplői lesznek majd a mondandómban. Utána visszakeveredtünk szintén a Flaisz tüzéptelepére, Kecelre, és ott szőkítgettünk, körülbelül 1993 novemberéig. Addig tudtuk csinálni, mert a Flaisz fia egy balesetben a Pintér Józsi fiával együtt meghalt, és akkor még csinálgattuk, de utána abbahagytuk a Flaisznál az olajszőkítést, és inkább más telephelyekre tettük át a székhelyünket. A telepekre általában 98 százalékos kénsavat és ólmot hoztunk. Ezt a Tiszai Vegyi Kombinátból hozták el apuék. Nagyon egyszerű volt, hamis rendszámmal mentünk be, és feltöltötték az edényeket, mert a 98 százalékos kénsavból, ha háromszoros hígítás van, akkor lesz az akkumulátorokban használatos akkusav. Így hamis papírokkal elintézték, hogy megkapjuk azt a mennyiséget. Tulajdonképpen hetente jártunk vagy még sűrűbben, ezt Litauszky István intézte, a Flaisz úr szomszédja, és Pócsik Lacika, ők hordták apuval. Néha elmentem velük, de nem volt jelentősége az ügynek.

1993 novemberében a Flaisz csinált 4 telepet Kiskunhalason, mind a 4-et én igazgattam. Volt egy másik telephely, amely a Flaisznak szúrta a szemét, és megegyezett a rendőrökkel, hogy azt a telephelyet lebuktatják. Mit tudom én, ismerőse volt, vagy valamiért haragudott rá. A rendőrök tévedésből a mi telephelyünkre jöttek ki. Az egész társaságot ott fogták, csak engem nem. Teljesen váratlanul ért mindenkit, mert eltévesztették a telephelyet. Mindenkit letartóztattak. Pont akkor volt ez az ügy, amikor az Antall József, az előző miniszterelnök meghalt. Pont azokban a napokban. Egyedül engem nem tudtak letartóztatni, de abban maradtak a Flaiszék, hogy mivel én fiatal vagyok; ezért azt mondják, hogy én voltam a főnök. A lényeg az, hogy ne menjek haza, és nem lesz semmi probléma, a rendőrök nem fognak velem foglalkozni. Három évig kell bujkálnom, és vége lesz az ügynek. Én természetesen fel is vállaltam, de nem 3 év lett, hanem 1998 decemberéig kellett bujkálnom; 5 évet. Végül is nem volt nagy jelentősége; mert elláttak iratokkal, mindennel a rendőrségtől - mit tudom én, hogy oldották meg, szóval teljesen azonosíthatatlanná tettek. Csak nem volt szabad haza mennem, nehogy rám mondják, akik ismernek engem, hogy ez az az illető, akit körözünk. Különben senki nem tudott azonosítani. Elköltöztettek arról a környékről, nem messzire, Pest környékére. Ekkor indult be valahogy 1994 elején országosan a szőkítés, amit intéztünk Szentendrén, ahol van egy növényvédő... Ilyen üvegházas terület. Ott voltak bent tartályok, ezt a Szűcs Attila intézte a Litauszkyval, a Litauszky az a Kakas szomszédja, a Flaisz úré. A Szűcs Attila az pedig a Flaisznak a nevelt fia, gyerekkorától nevelte. Ők ügyködtek ott.
Ezekben a napokban megismertettek engem a szegedi olajos társaságokkal. Bánffy Tibor hódmezővásárhelyi, Kovács László hódmezővásárhelyi, Nagy Mihály - ők hordták a Bácsimpex vezetésével már Kiskunhalasra is a HTO-t, és a Dékán István vezetésével Pócsa Lászlóék és a Kárász László vitték e1. A Dékány félegyházi lakos volt, Pócsa László Kecskemét mellett lakott, és a Kárász László Fehérváron lakott. Utóbb kiderült, hogy én nem véletlenül jöttem össze velük, mivel a legelején a vagonozások alatt ők behoztak több szerelvényt, és innen volt a kapcsolat, hogy ők importőrködtek, és szintén benne voltak ebben a Flaiszékkal, csak ők Solton vámoltak. Ezekkel az illetőkkel megismerkedtem, és Békés megyében van egy Békés nevezetű falu, és a szegedi illetőkön keresztül jöttem össze a Molnár László nevezetű illetővel, aki később autóbalesetben meghalt. Ezt a telepet ő bérelte ki, és mi az apuval lementünk oda, és a Nárai Lacival, a Pálffy Lászlóval, a Bánffy Tiborral és a Kovács Józsival nekiálltunk szőkítgetni. Ez 1993 decemberétől 1994 március közepéig tartott.
Nekünk december 10-én volt az ügyünk, amikor aput letartóztatták. Január 10-én, egy hónap után kiengedték a letartóztatásból. Folyamatosan ő is rám vallott, mert abban maradtak a Bálint Gyula doktorral, a szegedi ügyvédemmel, hogy mondják azt, hogy én voltam a főnök, mivel ez van kiadva utasításba, és akkor ellene elejtik a vádat, és engem köröznek; vagy megtalálnak, vagy nem. De tulajdonképpen sokban nem befolyásol. Mi ez alatt az idő alatt is Békésben egy vasútállomáson... Úgy helyezkedik el a telep, hogy vasútállomás van, és a vasútállomás és a telep közé beállhatnak hátul a tankerautók. Így a falu népe nem láthatta, hogy mi folyik ott. Tulajdonképpen a lényeg az volt ezeknél a telepeknél, hogy ne lássák a tankerautókat, mert mi nem olajtelepeken, honvédségi telepeken dolgoztunk, ahol az olajezredesek voltak, hanem mi ilyen kisebb telepeken dolgoztunk, és nem volt úgy kiépítve, nem voltak úgy elbarikádozva, mint egy honvédségi terület, és akkor már szem előtt voltunk. Egy idő után, ha bejött napjában 4-5 autó, a 150 ezer liter is kiment, akkor az azért 40-50 tonnás szerelvényeknél ilyen kisebb helyeken előbb-utóbb feltűnik.

Ezért voltak a kalamajkáink. Ezen a telepen '94 március közepéig szőkítettünk. A mennyiséget nem tudom, hogy mennyit szőkítettünk ki. Folyamatosan jött a HTO. Ekkor már úgy oldották meg, hogy Nagy Mihály vezetésével, mit tudom én, milyen jövedéki engedélyekkel - a rendőrség az én ügyemben is vizsgálta, hogy hogyan tudták kihozni - a MOL kiadta a HTO-t minden további nélkül. Mi a Bácsimpex kecskeméti céggel voltunk kapcsolatban a legelején. Ezek körülbelül 20 tankerautóval rendelkeztek. Ott Kolláth István és Kolláth Angéla volt a főnök. Kolláthék édesapja volt fenn, egy autót vezetett, aki irányította az autókat a fuvarok közben.
Mi '94 márciusáig voltunk itt. Akkor Flaiszék összevesztek. Volt egy 1 millió 300 ezer forintos tartozás felénk. Ezek az illetők nem akarták kifizetni, és akkor Nyúl Józsival, akivel az elején olajat szőkítettünk, vagyis folyamatosan mellettünk volt, apuék lementek erre a békési telepre, és a Nyúl bement egy kibiztosított kézigránáttal, és akkor a cigányok odaadták. Utána megszűnt a kapcsolat velük úgy, hogy a továbbiakban együtt szőkítettünk volna. Üzleti kapcsolatban maradtunk velük, de közös szőkítésben nem vettünk részt.
Ezen a telepen a Tisza József nevezetű csongrádi illető mint eladó lépett fel. Ők Békés megyét terítették Molnár Lacival, és Pécs környékén a benzinkutakra vitték el az üzemanyagot. Ez a telep annyiból érdekes - bluesystem telepnek hívták -, hogy '92 nyarán valamilyen útonmódon kihoztak a honvédségi tartalékból 800 ezer liter letárolt üzemanyagot. Amikor mi nekiálltunk, tiszta kék színűek voltak a tartályok. Ezt Tisza Józsefék és Molnárék már '92 nyarán intézték el. Nem tudom, hogy volt ez, de azt tudom, hogy biztosan valami kék színű anyag volt benne. Utána bonyodalom is volt ebből a honvédségben. A honvédségnek - utána elmagyarázták - van egy olyan vésztartaléka, hogy akármi, és azt színezték abban az időben kékre. Ebből az üzemanyagból keveredett oda 800 ezer liter. Minden tartály csupa kék volt. Onnan tudom, hogy nem hazudtak.

Apu kiszabadulása után január 16-án elmentünk Kenderesre. Kenderesen a telep Törökszentmiklóstól 20 kilométerre van. Ez szintén egy vasúti tározó. Előttünk a Hungitalia nevezetű szegedi cég bérelte. Ők importőrködtek, és utána Leimetter Tiborék bérelték - azt nem tudom, hogy megosztásban-e. Amikor szintén ment a HTO és gázolaj, ez a '92-es, a Hungitaliának, a testvéreknek a MOL-nál volt - most le vannak tartóztatva ezen ügyek végett, most szabadulnak valahogy - a fő tárolójuk, és itt nem vámolták le a beérkező gázolajat, vagyis levámolták HTO-nak. De nem voltak befestve, és innen lettek kifejtve.
Mi elmentünk oda, befejtettünk egy pesti céggel. Kiss Magdolnának hívják, Budafokon lakik, aki gázolajat, vagyis HTO-t intézett Flaisznak. De nem voltunk hosszú életűek, mert ahogy befejtettük a HTO-t, apu eljött oda, a Nyúl adott Mercedest - ez a soltvadkerti illető -, a rendőröknek pedig rögtön feltűnt. A rendőrök elkezdték üldözni, és beleborultunk az árokba. Nézték az iratokat, mert benne volt a rendőrségi számítógépben, hogy ő le volt tartóztatva, és rögtön kijöttek a telepre, és ott hagytunk 60 ezer liter HTO-t, aminek nem tudom, mi lett a sorsa.

A '93-94-es időszakban a Flaisz úrék körülbelül 5 milliárdos vagyonra tettek szert. Ezt elkezdték szépen befektetni - én végig ott voltam a fia halála után mellette, és amikor köröztek, akkor is nála laktam -, megvette Hosszúhegyen az állami gazdaságot, ami a Hey-Ho üdítőknek, az egylitereseknek volt a beszállítója. Ez egy 205 hektáros almásterület. Ezt vette meg 31 millióért. A felszámoló ott lakott nála, 2 milliót kért a felszámoló. Ezt a területet a magyar állam '80-ban félméteres csövekkel - egy hegyen vezetik át a locsoláshoz használatos vizet 500 millió forintért csinálta meg, és '93-ban ugyanezt a területet friss almaültetéssel, kastéllyal, 3 I millió forintért adták oda Flaisznak.
Ez az ügy úgy zajlódott, hogy előtte egy hajósi személy, Faddi nevezetű, a Postabanktól vagy valamelyik banktól felvett 140 millió hitelt, és az almás volt a fedezet. Le sem szedte az almát, '93-ban ott maradtak a fák alatt, és Faddi megmondta Flaisznak, hogy melyik a banki felszámoló, és úgy vette meg 31 millióért és a 2 millió kenőpénzért. Flaisz befektetéseit Soltvadkerten a Martin nevezetű illető intézte - régen ez az OTP-nek volt a főnöke, de belekeveredett egy borhamisítási ügybe -, mivel megvoltak a banki összeköttetései, ő helyezte el Flaisz pénzeit a bankokba.

Kecskeméten ingatlanfelvásárlásba fogtak, családi házakat és üzletházakat vettek. Két repülőteret épített Soltvadkert mellett. Nem olyan kiépített repülőtér volt, de 10 millióba került az engedélyek és a gépek megvásárlása. Ebben az időszakban két gépet vett. Vadonatúj gépek voltak: MD-500-asok, amilyen a rendőrségnek van. Később a Híradóban benne volt, hogy ez a gép esett le '94 őszén. Ezeket a gépeket ő 35 millió forintért leselejteztette darabonként. Akkor ennek egymillió dollár volt az ára, körülbelül száz forint volt a dollár. Az a két gép 200 millió volt, és 70-ért kaptuk meg a gépeket.

Kiskőrösön a Flaisz megbízta Frei Lászlót, ő egy vállalkozó, akivel ő '92-ben és '93-ban együtt importőrködött. Ezt a Frei László nevezetű illetőt úgy vette be Flaisz az olajügyekbe, hogy odament hozzá, és azt mondta, hogy Ferikém, van 10 millió forintom, meg tudnád-e forgatni. Akkor ő került bele, de nem tartott, csak az importőrködésig a viszony, mert a Frei, amikor fizettek nekik a brókerek, vagyis akik vitték el a gázolajat a vagonok mellől, 90 darab egy kötegben száz darab van -, vagy 85 darab... De ez megszűnt.

Utána az olajból kihagyta, de megvetette vele a kiskőrösi mosodát, Kiskőrösön megvetetett vele pincét a Petróczky nevezetű illetőnek a vasút mellett, aminek még jelentősége lesz. 1998-ban benne volt a híradásokban, hogy ott találtak 600 ezer liter pancsolt bort. Ennek a kiskőrösi illetőnek adott 200 millió forintot, és saválló tartályokkal újjáépíttetett egy bortelepet, ami a kiskőrösi vasútállomáson helyezkedik el. Soltvadkerten az Agárdiné és Dobszai Zoltán nevezetű illetők alkatrész-kereskedelemmel foglalkoznak.

Az NDK, vagyis az NSZK csatlakozása után IFA-alkatrészeket lehetett olcsón beszerezni, és a Flaisz őket anyagilag támogatta, hogy be tudják importálni kintről, mert a német leselejtezés végett olcsón meg lehetett venni. Ezekhez az olajvámolásokhoz nagyon sok valutára volt szükség, meg ezt a nagy halom pénzt mindenáron valutába akarták fektetni. Emellett a Flaisz és a Stadler még üzleti kapcsolatban volt, mert egymás között folyatták, ott a stadion körüli építkezéseknél, mert az 980 millió forintba került. Ők egymás között intézték a kisded játékaikat. Valutavásárlással bízta meg... Kastély, vagy nem... Hogy is hívták? Egy pillanat, megnézem. (Rövid szünet.)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.