Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


V. LEZSÁK SÁNDOR MDF-ES KÉPVISELŐ BIZTOSÍTOTTA A TELEPET

Nógrádi Zsolt:
Kudron Nándort én '93-ban ismertem meg, aki ezt a tevékenységet folytatta. Neki kellett odaadnom a szőkítési pénzeket, nem Flaiszhoz vittem el, hanem neki kellett leadnom. Hozzá hordtam át ezeket a pénzeket. 1994 őszétől ez a Nárai-féle csapat, akik Debrecenben dolgoztak, Pestre költöztek, és a Csepeli Vasműben dolgoztak. Lezsák Sándor, aki akkor képviselő volt - vagy még most is az - biztosított valami telephelyet. Apu be is vitte oda, és ott napjában 2 millió litert tudtak kiszőkíteni a brókerjai, vagyis az elszállítói vitték el ezt a mennyiséget. Onnan tudom, hogy nagyon jól kerestek, mert az Omnia Szállóban laktak. Kaszinózni jártak, és volt olyan este, hogy 16-17 millió forintot elkaszinóztak. A kiszőkített 23 forintokból napjában meg tudtak keresni 4-5 millió forintot, és szeptembertől decemberig dolgoztak, ameddig az olaj nem lett megszüntetve. Összeemelték a két árat.

Mi folyamatosan a Flaisz tüzép-telepén szőkítettünk. A vevők, a kiskőrösiek és a soltvadkerti vevőink ingyen vitték el az olajat, fizetés nélkül. Gerencsér Béla volt az egyik nagy eladó. Ő '93-ban már egy olajszerelvénnyel rendőrségi ügybe keveredett, de nem tudták rábizonyítani. Egy ilyen vámolási manőver volt. Őneki adtuk oda, és ő továbbította az orosz kapcsolatban állt cégein keresztül nagyon sok brókernek, és plusz még a Náraiék csapatát Kárász Lászlónak adtuk el, aki nagy vevő volt, Molnár Laci, a Békés megyei, Pálffy László, Pesten az a hölgy, akit említettem, Kiss Magdolna, aki Budafokon lakik, akinek Boda Tamás volt a férje. Ez a Boda Tamás I1 darab szerelvényt vett a Hungitaliától, a szegedi cégtől, amelynek Kenderesen volt a telepe. Mindig utólag fizetett az első tíznél, le tudta vámoltatni. A Hungitaliások nem foglalkoztak vele, ők csak importálták Oroszországból a gázolajat, és rögtön pár forint árréssel tovább adták. Ez a Boda Tamás levámolta. A tíz szerelvényen körülbelül 300 milliö forintot keresett. A 11. szerelvénnyel még a Hungitalia - 55 millió forinttal - mindig adós. Előre fizette ki, és nem kapta meg a szerelvényt, mert akkor tartóztatták le, a Hungitaliás csapatot akkor vitték be.

1994 végén, mivel Flaisz gyorsan akart pénzt keresni, Dunafóldvárra behozott száz orosházi, vagy hódmezővásárhelyi illetőségű személlyel két szerelvény olajat. Az első szerelvény átment a vámosokon, gond nélkül levámolták, nem volt befestve. A második került a tv-adásokba, amikor leszállt a helikopterével, és akkor kivonultak a rendőrök. Azon a telephelyen ott volt az egész kompánia, akik szőkítettek, akik vettek és eladtak. Mindenkit bevittek. Azon az estén mindenkit kiengedtek. A Flaisznak van egy gömbölyű táskája, amibe pont 50 millió forint fér bele. Apu gyűjtötte a pénzt, és bevitte a rendőrségre a pénzt, rádobta a kabátját, a rendőrök nem foglalkoztak vele. A Litauszkynál akkor volt fegyver, letartóztatták őket, ültek a folyosón. A fegyvert belerakta a szemeteskosárba, a lőszereket a wc-be, ott lebegtek, és abból lett utána keveredés, de nem tudtak bizonyítani semmit. Ahogy szabadlábra engedték őket, apu visszament Flaisszal befesteni a tartályokat, mert apu kezelte a Hondát. Ez a Honda úgy működik, hogy szívta a Honda, és volt egy ilyen kis csap, és ott ment volna bele a festékanyag, de ha azt a csapot nem nyitották ki, akkor nem ment bele a festékanyag. Az összes tartály mind sárga volt, amikor kimentek. Apu és Flaisz visszament Frei Lászlóval befesteni, de akkor tartóztatták le - a tv-ben is benne volt -, három napig bent fogták, mert valahogy felfigyeltek, hogy zseblámpával ügyködnek. Két-három tartályt festettek be, de a többi vagont nem tudták befesteni. Akkor Flaiszot letartóztatták, apunak sikerült elszaladnia, és így nem fogták meg. Az az ügy folyamatban van - erre még visszatérek, mert perdöntő lesz az én ügyem szempontjából. Fontos lenne elmondani, hogy Flaisz olyan embereket keresett - számítástechnikusokat akik a meglévő rádiótelefonokat át tudták kódolni úgy, hogy sose tudják lehallgatni, és léptethettünk, és sosem kellett fizetni érte. Én nem értek hozzá. Én is kaptam ilyet. Más számlájára tudtunk beszélni. Nem tudom, hogy hogyan oldották meg. Így a rendőrség nem tudta lehallgatni. Ezeket a telefonokat Török György csinálta Soltvadkerten, Veiszák Attila és Csilik Szilárd. Nem tudom, hogy oldották meg, de évekig tudtuk használni, és minden nap eggyel előrébb ugrott a számsorban. Ezt nem tudtam követni. 1994 végén, amikor már nyilvánvaló volt, hogy nincs tovább, befejeződik az olajszőkítés, a decemberi hónapban... Soroljam, hogy hány telepen vettünk...? (Az elnök bólint.)

Az utolsó hónapokban Nagykőrösön vettünk üzemanyagot, itt a Dékány István és a Bulcsú László, akit említettem, ők importőrködtek. Ez már az akkor is Energol társaság volt. Ide hozott 1994-ben körülbelül olyan 200 millió litert. Itt úgy ment a vámolás, hogy felsorakoztunk a kamionokkal a telep előtt, szinte naponta levámolták: Az első 300 ezer liter nem volt befestve, azt el tudták intézni, és utána mi kaptuk meg a többit. Három-négy forinttal a MOL-ár felett kaptuk meg. A gázolajat a Pócsa László vitte el, hogy ne legyen nyoma. Ő adta el. A kiskőrösi rendőrkapitány azt javasolta, hogy úgy számlázzanak körbe, hogy két cég után rakjanak be egy fantomcéget, utána egy igazit, és utána nem tudják, hogy a sok HTO-eladás hogy változott gázolajjá. Így oldották meg, hogy 3-4 cég közé betettek egyet. A rendőrség a mai napig ezen vergődik, hogy hogyan alakult át a HTO-gázolajjá, és nem találja annak a fantomcégnek az embereit.
Nagykőrösön az Energol Rt.-től hordtunk, Cegléden a MOFIT Kft.-től. Ők is folyamatosan importőrködtek. Az olajszőkítők mindig csak úgy kaptak olajat, ha nem tudták levámolni az importőrök gázolaját. Vagyis levámolták HTO-nak, de be kellett festeni. Akkor az olajszőkítők megkapták a HTO-t, mert az importőr nem tudott annyi mennyiséget leszőkíteni, mivel neki nap mint nap érkeztek be a szerelvényei. A MOL-tól kaptunk nagyon sok gázolajat - a Pongrácz nevezetű illető. Ide folyamatosan érkeztek be a szerelvények, ezek közt sok volt a Flaiszéknak is a pénzük, mert már egymás között keveredtek. De a vasút meg tudja mondani, hogy pontosan hány vasúti kocsi érkezett. Kápolnásnyéken volt egy nagy elosztó. A legyártott gázolajat oda kellett behordani. Ott 2 millió liter gázolajat tudtak egyszerre betárolni. Tolna Károly volt, aki ezeket rendezte, vagyis ő bevételezte és minket kifizetett.

A lényeg az, hogy mindig készpénzzel lettünk kifizetve azonnal, ha bárhova vittük az országban; az állami vállalatok, a Hungarocamion, a tsz-ek, a Volán-vállalatok, a BKV, a benzinkutak, mindig azonnal átutalással - nem tudom, hogy intézték el a bankok, de mindig készpénzzel fizettek. Ha a honvédségnek szállítottunk, akkor a kápolnásnyéki telephelyen összeszervezte egy valaki, és ő kifizette a szőkítőknek a beszállított olajmennyiséget, és utána intézte az állami cégekkel. Nagyon sokat hordtunk Bajára, az ENSZ-hajókba ís tankoltak. Végül is ezt az 500 millió litert nem öntöttük a Dunába, és valahova fel kellett használni. Ez gázolaj volt, valakinek ezt el kellett használni. A Zsíros Gézáé volt Békés megye, és ott ő 36 tsz-szel volt kapcsolatban a Molnár Lacival. Ők elintézték, hogy oda lett adva a szőkítőknek e 60 százalékért. Az olajkúton 70 forint volt, akkor 45 forintért odaadtuk a gázolajat. A továbbiakban ők intézték mit tudom én milyen kft.-ken és milyen banki ügyeken keresztül. Amennyi volt az üzemanyag, mindig 60 százalékot kaptak az olajszőkítők, és 30-ért lehetett megvenni. Szóval annyi volt az árrés.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kiskoros

(Kiskorosi Volt Vamparancsnom, 2014.08.23 23:53)

Hazugsag az egesz,mi mindig torvenyesen jartunk el.