Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szervezett bűnözés

A különböző nemzeti és nemzetek feletti szervezett bűnözői csoportok hamar felfigyeltek arra, hogy az offshore pénzügyi centrumok kiváló lehetőséget nyújtanak az állami szabályozás elől való elbújásra. Különösen a globális pénzügyi szolgáltató szektor és a számítógépes hálózatok világméretű elterjedése teszi lehetővé, hogy a szervezett bűnözés igyekszik az offshore területekre behatolni.
Ennek érdekében az offshore területeket nagymértékben igyekeznek felhasználni a pénzmosás második szakaszának, az úgynevezett rétegezésnek a megvalásítására. Az offshore pénzügyi centrumok különösen azért alkalmasak a pénzmosásban való részvételre, mert túlságosan erős titoktartási jogszabályokkal rendelkeznek, és csak minimális mértékben tartják nyilván a különböző tranzakciók adatait. Gyakran teljesen hiányoznak a bűnözők elrettentésének eszközei, beleértve a felügyeletek működését is. Sok esetben - különösen az újabb keletű centrumok esetében -a politikai akarat is hiányzik arra, hogy együttműködjenek a külföldi szervezetekkel a pénzmosás megakadályozására, nem tesznek eleget a nemzetközi felkéréseknek, és nem működnek együtt más államok nyomozó hatóságaival sem. Nem veszik figyelembe, hogy ezek a szabályok, kiegészülve más offshore területek másfajta szabályaival együttesen oda vezetnek, hogy a nemzetközi szervezett bűnözés a drogkereskedelemből, az illegális fegyver-, nő- és szervkereskedelemből, a pénzügyi csalásokból származó hatalmas bevételeit tisztára tudja mosni. A nemzetközi bűnözés éves bevételeit mintegy 500 milliárd USD -ra tehetjük, amelyből 200 milliárd a tiltott drogkereskedelemből származó bevétel. Jó esetben ennek az összegnek évi 5-10%-át tudják a nemzeti és nemzetközi bűnüldöző hatóságok lefoglalni, a többi tisztára mosott pénz formájában bekerül a legális gazdaságba. A BCC Londoni és a New York Bank amerikai bankok pénzmosási ügyei megmutatták, hogy a szervezett bűnözés beépült a legnagyobb és legpatinásabb pénzügyi intézményekbe is. A részvénypiacok elterjedésével igen nehéz azt megmondani, hogy a szervezett bűnözői csoportok hatalmas éves bevételeikből milyen nagy, jó hírű cégeket vontak már irányításuk alá. Ennek megfelelően azt sem lehet tudni, hogy a feltörekvő országokban lezajlott privatizációk során mely - esetleg kulcsfontosságú - cégeket vagy ágazatokat vásároltak meg. Különösen a kis országok vannak kitéve ennek a fenyegetésnek. A folyamattal párhuzamosan megfigyelhető, hogy a szervezett bűnözők az adott nemzetállamok döntéshozói és bírói kulcspozícióiban igyekeznek kapcsolatokat vásárolni, jelentős mennyiségű pénzt fordítanak korrumpálásra. Elsősorban a döntéshozatal közelében lévő pártokat, politikusokat és a legfelsőbb vagy a tevékenységükkel kapcsolatos pozícióban lévő bírákat igyekeznek megvásárolni. Ezen kívül korrupció útján akarják befolyásolni a rendőrséget, más nyomozó hatóságokat (különösképpen a vám- és pénzügyőrséget), valamint az ügyészséget is.
A nemzetközi közösség felismerte a veszélyeket és határozott fellépést sürget mind a szervezett bűnözés, mind az annak pénzügyi alapjait jelentő kábítószer-kereskedelem, a pénzügyi csalások vagy a tiltott fegyverkereskedelem ellen.
A nemzetközi együttműködésben részt vevő államok a szervezett bűnözéssel kapcsolatban először az illegális kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatban figyeltek fel arra, hogy ez a tevékenység olyan mértékű pénzügyi eszközöket teremt a bűnözőknek, amelyekkel képesek egész társadalmakat aláásni. Egyrészről úgy, hogy a kábítószerek a társadalom minden részét képesek szétzilálni (különösen a fiatalokra veszélyesek), és a kábítószer megszerzése érdekében egyre többen követnek el bűncselekményeket. Ez oda vezet, hogy az államok függetlenségét, stabilitását és magát a demokráciát is támadás éri. A kábítószerből származó hatalmas bevételeket pedig a bűnözői csoportok igyekeznek tisztára mosni. Amikor ez sikerült, a legális gazdaságba fektetnek be, nemcsak a szerencsejátékokat, de a legnagyobb cégeket és leginnovatívabb vállalkozásokat is értve ezen. A szervezett bűnözőket ebben a tevékenységükben fehérgalléros bűnözők hada segíti, sokszor a legjobb könyvelők, jogászok biztosítják a pénzmosás sikeres lebonyolítását. A bűnözésből származó pénzek alkalmasak arra, hogy az államigazgatás minden struktúráját korrumpálják, illetve biztosítsák a büntetlenséget a bűnelkövetők számára.
A bűnüldöző hatóságok gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy hatáskör és illetékesség hiánya miatt nem intézkedhetnek más országok bűnözőivel szemben. Az egyes államok közötti együttműködés nehézkes, ezért bűnelkövetés esetén csekély a lebukás veszélye. Elsősorban a végrehajtó "kis halakat" sikerül1efülelni, míg a szervezők, a megbízók és főként a szervezett bűnözés csúcsa érintetlen marad. Több államban tapasztalhattuk azt is, hogy a szervezett bűnözés összefonódik a politikai felső vezetéssel, amely így képes akár az egész államigazgatást felülről irányítani.
A nemzetközi közösség felismerte, hogy a szervezett bűnözői csoportokat az offshore pénzügyi centrumoktól csak akkor tudja távol tartani, ha ezek a centrumok egy minimális nemzetközi standardhoz igazodnak. Azoknak a jogrendszereknek, amelyek nem felelnek meg ezeknek a minimális előírásoknak, különböző szankciókkal kell szembenézniük. Mindenekelőtt csökkenteni kell a névtelen bank- és cégalapítás lehetőségét, ideértve a shell companyk típusát is. Meg kell szüntetni a névleges igazgatók alkalmazásának formáját, hiszen azok felelősség nélkül és a szükséges információk hiányában "vezetik a céget". Az adott offshore területeken hatékony ellenőrzési apparátust kell kiképezni és biztosítani számukra az ellenőrzés mindenkori lehetőségét. Az ellenőrzés hatékonysága érdekében elő kell írni a pénzügyi és egyéb tranzakciók írásbeli rögzítésének a kötelezettségét, és azt is, hogy azok meghatározott ideig rendelkezésre álljanak. Csökkenteni kell a bank- és egyéb titkok hatókörét, különös tekintettel a nemzetközi szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyletekre. Meg kell teremteni a gyors információcsere lehetőségét az egyre gyorsuló pénzmosási akciók figyelemmel kísérése érdekében. A politikai vagy a magánszektor befolyásaitól független pénzügyi ellenőrzési struktúrát kell kialakítani, beleértve hatékony pénzügyi hírszerző egységek felállítását. Független és hatékony ügyészi szervezetet kell kiépíteni. Nemcsak a bankoktól, hanem a brókercégektől, biztosítóktól, pénzváltóktól stb. is meg kell követelni azt, hogy a gyanús eseteket azonnal jelentsék. Különösen figyelni kell az interneten szolgáltatókra. Megfelelő és hatékony adatrögzítést kell megkövetelni, és az esetek feltárására alkalmas jogalkalmazó szervezeteket kell kiépíteni.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a hagyományos offshore pénzügyi centrumok jórészt már meghozták azokat a szabályokat, amelyekkel kielégítik a nemzetközi minimum standard elvárásokat. A legújabb offshore területek ugyanakkor valójában nem is értik, hogy a nemzetközi tanácsadók milyen szabályokat fogadtattak el velük, sem a politikai akarat, sem a szaktudás, sem pedig az anyagi lehetőségek nincsenek biztosítva a hatékony ellenőrzés kiépítésére. Az ENSZ ugyanakkor elhatározta, hogy egyrészről folyamatosan nyilvántartásba veszi ezeket a centrumokat, másrészről állandóan figyelni fogják azokat. A leggazdagabb országokat tömörítő G-7 - ek ugyanakkor ennél is tovább mennek. Felhatalmazták az OECD mellett működő FATF szervezetet, hogy a kérdéses államok jogrendszerét egyenként vizsgáltassa meg szakértőkkel, és az eredményt hozza nyilvánosságra.A FATF ebből a szempontból a jogrendszereket három alkategóriába sorolja.

Ezek a következők:
a) nem együttműködő jogrendszerek,
b) részlegesen együttműködő jogrendszerek,
c) de facto nem együttműködő jogrendszerek.


Azt nem lehet tudni, hogy a besorolásnak milyen következményei lesznek, de az Amerikai Egyesült Államok néhány csendes-óceáni kis szigetállam vonatkozásában megtiltotta bankjainak és cégeinek, hogy kapcsolatba lépjenek ezzel a területtel. A legnagyobb országok ugyanakkor törekednek arra, hogy az offshore pénzügyi centrumokkal kétoldalú államközi megállapodásokat is kössenek. Ezeknek célja elsősorban az, hogy a nagy országok érdekeit sértő pénzmosási és szervezett bűnözői akciók nyomozása során a nemzeti hatóságok gyorsan és akadálytalanul juthassanak hozzá adatokhoz, illetve néhány egyezmény a nyomozó hatóságok számára közvetlen nyomozási lehetőséget biztosít a' másik ország területén. Mind az ENSZ-ben, mind az OECD -n belül folyamatos szakértői munka folyik annak kiderítésére, hogy az adott nemzetállami jogrendszereken belül mely szabályok azok, amelyek elősegítik a szervezett bűnözés terjedését. A legkárosabb szabályok között első helyen áll a titokvédelem. A bank-, üzleti vagy ügyvédi titok rámutat a titokhoz való jogos magánérdek, valamint a közérdek ellenőrzési és felügyeleti jogának a szembenállására. Ugyanakkor a szervezett bűnözés nemzetközi elterjedése megmutatta, hogy a közérdek háttérbe szorítása a magánérdekkel szemben végül is a magánérdeket is sérti. Ennek megfelelően a banktitok oldása néhány területtől eltekintve már a világ legtöbb országában megtörtént. Magyarország az OECD- tagság elnyerése előtt nem sokkal módosította az erre vonatkozó törvényi szabályozását, ugyanakkor a banktitok oldása a különböző országokban nem ugyanazon kritériumok szerint történt meg.
A szervezett bűnözés nemcsak a bank- és az üzleti titok mögé igyekszik elrejtőzni, hanem sikeresen használja fel az ügyvédi titok garanciáit is. A hagyományos ügyvédi tevékenységnél ugyanis az állami túlhatalommal szemben természetes, hogy a tisztességes védelem csak akkor érvényesülhet, ha a terhelt és a védője közötti viszonyt olyan erős ügyvédi titok védi, amely az államhatalmi szervek részéről érinthetetlen. Ezt a védelmet használja ki a nemzeti és a nemzetközi szervezett bűnözés akkor, amikor külföldön a bűnözéssel vagy a pénzmosással kapcsolatban a dokumentumokat igyekszik ügyvédi titoktartás alá helyezni, illetve akkor, amikor a bűnözés eredményéből származó pénzt ügyvédi letétben igyekszik eltüntetni. Külföldi tapasztalatok szerint az ilyenfajta bűnözői magatartás ritkább esetben az ügyvéd egyetértésével és közreműködésével találkozik, az esetek túlnyomó részében azonban az ügyvéd megtévesztésével következik be. Az ügyvéd a bankokhoz hasonlóan ügyfelének azonosítására köteles, azonban sokszor a legnagyobb bankok sem tudják azt felderíteni, hogy a náluk elhelyezett összeg mögött ténylegesen milyen bűnözői tevékenység áll. Ennek megfele1áen a legnagyobb ügyvédi kamarák, beleértve az angol ügyvédi kamarát is, igyekeznek tagjaiknak olyan lehetőséget biztosítani, amelyekkel tisztázhatják az általuk gyanúsnak vélt eseteket. Ez a fejlett országokban természetesen nem jelenti és nem is jelentheti az ügyfélnek az ügyvéd általi feljelentését, hiszen az még hátrányosabb lenne az ügyvédekre nézve. A kialakított megoldás szerint a gyanús ügyleteket az ügyvéd nem a hatóságoknak, hanem magának az ügyvédi kamarának jelzi. Az ügyvédi kamara ugyanolyan titoktartási kötelezettség alatt áll, mint maga az ügyvéd, azonban jól képzett apparátusa gyorsan meg tudja azt vizsgálni, hogy az adott eset kapcsolatban lehet-e pénzmosással. Amennyiben igen, ebben az esetben az ügyvédi kamarának nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is az esetet jelezni a hatóságoknak. Ugyanilyen megoldás működik az ügyvédi letétek esetében is, tekintettel arra, hogy külföldön a bűnözők gyakran helyezik el a bűnelkövetésből származó összegeiket az ügyvédi titok alatt állá ügyvédi letétbe, így kerülve meg a bankok pénzmosás ellenes szabályait. Amennyiben ugyanis a bank a kétmillió forint feletti pénzeszköz esetében az ügyféltál azonosítást kér, az ügyvédi letétet elhelyező és kezelő ügyvéd a bank számára már ismert. Az ügyvéd pedig az ügyvédi titokra hivatkozva nem adhatja ki ügyfelének adatait a bank számára.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.